Virtuális Temető
  Indulj velünk!    Vállaljuk...    Médiaajánlat    Impresszum    E-mail
 
 
 
 Sarbacana - a meditáció és a cselekedet tökéletes összhangja

Az emberiség történelme folyamán feltalált fegyverek közül ez az egyik legrégibb. A fúvócső használata önmagában véve ma már egyfajta harcművészet, amelyet elsősorban Franciaországban gyakorolnak. A mester, Michel-Laurent Dioptaz, a "Sarbacana" megalapítója feltárja előttünk a Dojo művészetének lényegét.

Az emberiség egyik legrégebbi ismert fegyveréről van szó. A fúvócső egy különösen pontos eszköz, amellyel harmincméteres távolságból eltalálhatjuk egy 15 centiméter átmérőjű céltábla közepét. A fúvócső használata a meditáció és a cselekedet tökéletes összhangja, egy művészet, amelyet Michael-Laurent Dioptaz fejlesztett a legmagasabb szintre. Maga a technika a művészet, a sport és a zen meditáció elegyéből tevődik össze. A képzés során a tanulók elsajátítják, hogy miként tarthatják folyamatos ellenőrzésük alatt ki- és belégzésüket, ezáltal egy, a világon egyedülálló légzési technikát tanulnak meg.

A fúvócső, amely eredetileg a korai emberek légzési folyamatok iránti kíváncsiságának eredménye, most egy sokkal kifinomultabb, "lelki légzés" segítségével éledt újjá. M.L. Dioptaz azért élesztette újra ezt a történelem előtti szerszámot, hogy egy olyan rendkívüli eszközzé alakítsa át, amely lehetővé teszi, hogy az ember megtalálja a "figyelem, az intuíció és a döntésképesség" létező legmagasabb összhangját.

A cél, hogy létünk értelmet nyerjen
A szándék ez esetben nem csak az, hogy a céltáblát eltaláljuk, hanem az is, hogy saját létünk legbelseje is értelmet nyerjen. Lényegében tehát arról van szó, hogy önmagában azáltal, hogy célba találtunk, még nem értünk el semmit. Az a néhány mágikus másodperc, amíg a fúvócsövet használjuk, a tökéletes kilégzés pillanatainak megvalósulása, nem pedig magának a cél eltalálásának. A fúvócső használata mögött megbúvó vezérelv lényegében megegyezik a "kia" alapeszményével, amely minden harcművészet sajátja. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a harcos kilégzését egyfajta energiává alakítja át, amely által elérheti a tökéletes összhangot, és ez a valós cél.

Maga az eszme roppant egyszerű: midnen érzelmünket más és más légzés kíséri. Az aggodalom hatására például gyorsan és szaggatottan vesszük a levegőt, míg amikor nyugodtak vagyunk, éppen fordítva, mélyen, nagyokat kortyolva lélegzünk. Ha valaki tehát képes arra, hogy bármikor módosítsa és irányítása alá vonja légzését, ezáltal befolyásolni tudja érzelmi befolyásoltságát is.

- Valamennyi légzéstechnika alkalmas arra, hogy kifújjunk vele egy nyílvesszőt. A kihívás abban rejlik, hogy a különböző légzési módszerek közül képesek legyünk minden pillanatban az adott szituációhoz legjobban illő változatot kiválasztani és alkalmazni - mondja a Dojo, a "Sarbacana" mestere.

A fúvócső belső átmérőjét, súlyát és a nyilak formáját annak a szent célnak alávetve alakították át, hogy a légző személy képes legyen minél mélyebb hasi légzést produkálni, amely által létrejön a "légzés nyila", egy olyan kilégzés, amley egyaránt származik a test mélyéről és a gondolatainkból. Fontos azonban megemlíteni azt a tényt, hogy a "Sarbacaná"-ban használt rendkívüli fúvócsöveket a mester egy különleges eljárás segítségével úgy tervezte meg, hogy tanítványai minél könnyebben elsajátíthassák a tökéletes légzéstechnikát.

A könnyű csövek hamar megszelídülnek
A fegyverek tervezése során minden egyes szempontot alávetett a specifikus célnak: a csövek kifejezetten könnyűek, így a legkisebb érzelmi megnyilvánulás hatására is megrezdülnek. Ez a vonása tulajdonképpen az íjászat filozófiájával áll összefüggésben. Az íjak áramvonalas formája ugyanis drasztikusan felborítja szokásos célzási technikánkat. A fúvócsövek esetében is erre van szükség. Egy tökéletesen új optikai eljárás segítségével a perifériás látásunkat éppoly élessé kell tenni, mint centrális látóképességünket, vagyis egy újfajta látásmódot kell kialakítanunk.

- Ősidők óta a világ legkülönbözőtt tájain és kultúráiban a gyerekek újra és újra feltalálták és újraélesztették a fúvócsövet - mondja a mester. - A lélegzés erejében és lehetőségeiben rejlő hatalom vezetett minduntalan az eszköz feltalálásához... A fúvócső minden gyermek emlékezetének szerves része. Valószínűleg ez az oka annak, hogy az eszköznek a légzőrendszerünk ellenőrzésével kapcsolatos döbbenetes alkalmazásai miért fejlődtek olyan keveset.

Nem erőszakos sport
A korábban szobrászként dolgozó Dioptaz kezei között e fúvócső valóságos művészeti termékké nőtte ki magát, amely ráadául egy filozófiai eszme tárgyi megvalósulásának is tekinthető, hiszen egyfelől harcművészeti gyakorlatokra, másrészt viszont a mentális koncentrációkészség fejlesztésére használják. Annak elősegítése érdekében, hogy a kezdők is megértsék, nem egy erőszakos sportról, hanem a Zen gyakorlásáról van szó, a fúvócső egyes részeinek elnevezését is megváltoztatták, líraibbá tették. Így például a lövedékre nem a fullánk vagy dárda, hanem a vitorla elnevezést alkalmazzák. Ugyanennek a célnak alárendelve a fegyver használatát lassú, kötött koreográfiájú mozdulatsorok, vagyis a kyud (a zen és a japán íjászművészet összekapcsolódása) vezeti be, amely az évszázadok során egy nagyon lassú tánccá változott. Ez a bevezető gyakorlat teszi lehetővé a követők számára, hogy ellenőrzésük alá vonják légzésüket, és elérjék az eszköz használatához elengedhetetlenül szükséges nyugalmi és koncentrációs állapotot.

350 000 éve létezik
Hajszálpontosan nehéz megmondani, hogy a fúvócső valójában mennyi ideje létezik. Egyes vélemények szerint körülbelül 350 000 éves, vagyis valamikor a bunkósbot és a hajítódárda után találták fel, így ez az első olyan fegyver, amely rokonságba hozható a dobófegyverekkel. A történelem előtti kor embere falevelekkel álcázta magát, és madarakra, illetve más kis testű zsákmányokra vadászott fúvócsöve segítségével. Mivel a közelharchoz túl hosszú és törékeny eszközről van szó, ezért használata elsősorban csupán néhány, az Egyenlítő környékén élő emberre korlátozódott.

Európában Amerika 1492-es felfedezéséig nem ismerték a fúvócsövet. Ebből kiindulva mondhatjuk, hogy Michel-Laurent Dioptaz az ősi eszközt lényegében napjaink igényeihez igazította. Taikan Jyoji mester, a Rinzai zeniskola alapítója és öt témába vágó könyv szerzője egy pillanatig sem tétovázik, hogy a "Sarbacaná"-val kapcsolatos elismerését kinyilvánítsa. Véleménye szerint a "Sarbacana" által "hamarosan rengeteg ember válik lelkileg érettebbé".

Forrás: Nahát